Hegyhátszentpétert a Vasi Hegyhát egyik talán legszebb tájképi környezetében találjuk. A kicsiny, mintegy 170 lelkes települést északról a római-kori Vasvár, délről Zala megye határolja. A falut minden oldalról dombok és erdők veszik körül, délen a Sárvíz patak és annak mocsaras rétje határolja.

Az erdőkben gazdag a vadállomány, bőven találhatók az emberi fogyasztásra alkalmas gombafajták, mint a nyulica, galambica vagy a vargánya.

Története a középkorra nyúlik vissza, azonban minden bizonnyal sokkal régebbi a település.

Első írásos emlékei a keszthelyi Festetics Levéltár tulajdonát képezik. Az okiratok 1334 és 1381- ből valók, a települést Posesseio Saar Alio Nomine Zent Petur Folua / Sár- Szentpéterfalva /, de említik Árokközi- Szentpéterfalva elnevezéssel is, amelyek a római sáncra, illetve a Sárvíz patak szomszédságára utalnak.

Birtokosai a Nádasd nemzetség és rokonságai voltak. / pl. Gersei Petők /

A Szent Péter és Szent Pál tiszteletére épült temploma barokk stílust képvisel, azonban a falu temploma sokkal ősibb eredetű. A templom előkertjében áll még két kőkereszt is, illetve a torony falán a két világháború hősi halottainak emléktáblája.

A vasvári prépost 1698-ban azt jegyzi fel, hogy az ősi templom romos, a körülötte lévő temető düledezőben van.

A török időben sokáig hódoltsági területen, illetve annak határán élnek itt az emberek, így a falu többször pusztává lesz, majd idővel újra települ. A török vész elmúltával a keszthelyi Festetics család lesz itt a birtokos, aki csakhamar újraindítja az életet. 1728-ban már több mint húsz család él itt, 1740 táján pedig újjáépítik az ősi templomot.

Az itt élő emberek szorgalmának köszönhetően a falut egészen az 1960-as évekig a környék egyik legmódosabb gazdafalujának tartották. A földművelésből élő emberek nagy szorgalommal művelték a szőlőt is, helyben, a szomszédos gősfai hegyben, majd az 1720-as évektől a petőmihályfai hegyközségben.Az egyéni szükségleteken felüli terményeket és állatokat a vasvári, zalaegerszegi és zalaszentgróti vásárokon értékesítették.

A Hegyhátszentpéteren található Tájház és a helytörténeti gyűjtemény a Vasi Hegyhát népi hagyományait örökíti meg. A lakóépület legértékesebb része a faragott és festett deszka oromzat, amely a virágos népi reneszánsz szép példája. Hasonlót Vas megyén kívül még Zala megyéből és a vele határos Mura- mentéről ismerünk.

A tájház létrehozásában elengedhetetlen érdemei vannak Szakály Ferenc volt hegyhátszentpéteri tanárnak és a falu lakóinak.

A faluban hét út menti szobrot találunk / Mária szobrot és kőkereszteket /, melyek a múlt század elejéről valók.

Az utcákon sétálva felfigyelhetünk arra is, hogy még mindig áll több, módos parasztgazda által épített lakóház.

Az első iskola 1893- ban épült, a jelenlegi 1940-ben, mely napjainkban a közösségi ház és a könyvtár funkcióját tölti be.